Egy parány parázs túlélt minden időt,
este nagy tűz hevítette, nevelte,
most nagy fellobbanásra vár az egyke,
heves emlékek várnak jelenidőt.
Pusztán, bogrács alatt volt hasznos tag,
s gulyásokat melegített est alatt,
mikor is felöntöttek a garatra,
táncaikkal is hevült a hangulat.
Most a hajnali szél vitte tanyán túl,
szántásban ragadt, nincs mi táplálja
kihülőben szomorkás az izzása,
de hopp szél kapja, és a nádas meggyúl!
A parányból hatalmas lett s tovább sújt,
szelíd, szolgasága már véget ér,
fekete füstszakáll uralja egét,
tombol, s lángnyelvébe egy ördög bújt.
2012 március 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése