2012. március 6., kedd

Jövőnk múltja

Megbocsáttatik... s a világ lép idő tenyerébe,
ködös, kódos varázsban gyón és hisz a természet,
amíg kikel a tojásból, aminek kell s miként,
csak addig haraphatunk büntetlenül oxigént.

Bűnhődtetéseink... s törlesztőrészletei tolva,
sziporkázó elmék találmányai elrontva,
herdálva, szakadunk meg hitelünk súlya alatt,
hogy fiaink sorra éhezzenek, s butuljanak.

Szenvedtetéseink... s felmagasztalt korok árnyaik,
kik ránk hagyták örökül szegénységük, számláik,
sorsrontó döntések sora, emel aljasokat,
piszok érdemtelen magasztos áhítatokba.



2012 március 6.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése