Hozzád beszélnek

Az örökölt gondolatok festik a lélek
tisztán kapott kendőjét foltosra,
s mint batikolt alkotást adjuk el,
mikor kitárulkozunk a porondra.
Önmutogató néma mechanizmus
mozgatja a szavakat, s mondatokat.
Ismét süt a nap és mi megint, újra
itt vagyunk a semmibe süppedve.
Örök pattogó rugóként sebeket ejtve
miről mit sem tudunk, mit sem sejtünk,
csak gyilkoljuk a jól felosztott perceket.
Honnan a bátorságod, a lélekhóhérral
kezelős a barátságod, de nem is sejted,
csak a színről tűnnek el néha a jó lelkek.
A lélek temetése nem hevenyészett ünnep
és pap sem mond hangzatos beszédet,
föld ágya helyett, csak a szél hátára ülnek,
némaságuk ősi kiáltás, hozzád beszélnek,
nyiss ajtót, ablakot lelkeden s megérted.

2012 február 25.

2.


Örökölt gondolatok festik a lélek
tiszta kopott kendőjét vérfoltosra,
s mint batikolt művedet adjuk elő,
amikor tárul énünk a porondra.
Némát mutat hős, a mechanizmusa
szót rejtve kevés betűt, a mondatok.
Ég a nap és Ismét mi megint, újra
semmibe süppednek esett szavaink.
Örök ajzó darabos sebek esznek:
mire mit se tudunk, mit se sejthetünk,
percet ölünk jeles osztott örömért.
Honnan a rőten kegyes, öröm gyilkos
kéz elemed marok ágad, de ne várd
színről csak a gyávák tűnnek el árván.
temetés nem hevenyész ünnepe vér,
hangzatos éneket pap sem mond helyén,
föld ágya helyett, csak a szél hátán ül,
néma agár, kéri ki hálát éjén,
tárd ablakod, és meglelted e békét.