Mozdulataim

Mozdulataim beszélnek hozzád s nem hallod,
mire lassan megérted, én már nem vagyok.

A valóságban a semmit ragozom hangsúlyos,
oktató, tehetségtelen téridő modoromon.
Néma balettom, sötét láthatatlan közönségnek,
sziporkázásaim átveszed, ha érzed, ha érted,
nincs más nincs, csak az igék végtelen miértje
és a válaszok helyett, végletes kérdések.

Születésedtől kezdve csak a válaszokat várod,
és van, mely egyszer utoléri tested s halálod.


2012 február 25.