A szél

A szél mint a tatár betört a faluba,
a fák előtte mind térdre borultak,
udvarokat sepreget, törött ágakkal,
csak a nap császár, mely neki ellenáll.
Serege vonul végig a portákon,
tizedel bokrot, növényt, s állatot,
Haragja nem múlik csak kora estére,
mikor a hegyekbe ütközik vesztére,
de visszafordul, megint vadul tizedel,
senki nem szól, az úr a félelem bére.
Csendes szellőket is magával ragad,
hogy őrző eleink lelkei vele távozzanak.

2012 február 25.