Emberek!
Ti mind rablók vagytok és bér-betyárok?
Amíg szelíd szavaim, nyájas pillantásaim adom,
ti lelkemnél fogva kötöztök kínzón álmaimhoz,
jegyzeteimet forgatjátok s visszafelé olvasva,
rám fogjátok és értelmetlen vajákos szavakat?
Nem! nem vagyok a gyógyító táltosotok!
Hiába mondom, ne féljetek tőlem, átkotok
engem taszít ördögi sorba, hát gyalázatotok
hol termett, talán tömött bölcsőitek volt
szellemekkel, szemveréssel mérgezett?
Ne kiáltsatok rám páncélszerű titkos vádakat,
közben bőrömet érintve ég a bűnös határozat,
Nem fáj azért sem! ez a végrendelet,
akkor sem mikor késsel írjátok alá bőrömet.
2012 február 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése