Vágyak sóhaja

Vágyad, mint egy nehéz bútordarab,
egészen lentről jön és szakad,
rostodba szorulva, addig kavart,
de önkényes álmoktól elmaradt.

A vágy villan, s előbb az orroddal
érzed közeli illatát, ami felszívja.
Amíg az elmédben dédelgetted,
addig tüdődbe érve csak égetett,
de mindig csak fejben borongtál
a pillanat hevének hamvainál.

Mikor kitörni készült, érezted,
mire vágysz, talán sosem lesz tied.
De elindul a sóhajod s szavad,
leheletednél jóval több szabad.

Közben vágy járja át tört tested,
tüdő rostján át bekebelezheted,
s szíved eljuttatja, el vérerekbe,
hogy minden porcikád átérezze
a hiányát, mire mindig is vágysz,
ekkor hagyja el egy sóhaj a szád.


2012 február 29.