Különös hajnal

Az út menti fák ujja, ködöt szórt ránk,
mint utunkon, jövőnkbe senki se lát,
itt hagysz engem, vagy csak elvisz az aszfalt?
tejfelbe mártózol, ez ilyen hajnal.

A természet katedrálisában,
talán egyszer meggyónom hibámat,
de nem visz ólom lábam utánad,
képem rólad, a tejben úszó bánat.

Ernyőd, s rajta a csillogó köd-permet,
ahogy a természet épp elvesz tőlem,
elhagysz, ez egy különös hajnal emléke
maradsz, mint ködben úszó angyal képe.


2012 július 29.

My poem for this picture - Moro by photo