Csonka malom, csak a szíve fiatal,
még noszogatja a szél ha kavar,
de már csak integet pipacsainak,
kik esténként malom mesét hallgatnak.
Mikor még mellette kalászos lengett,
neki aranyló búzák adtak ütemet,
falta a sok magot s szórta a lisztet,
kenyérre valót adott és jó hitet.
A mesének vége s aludni tér,
a malom álmodik egy kicsikét,
nyögnek a kerekek, fúj a szél,
sikér lisztjéből készül kenyér.
2012 július 29.
 |
| My poem for this picture - Moro by photo |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése