hegyen túl éles szél vág eszméletet.
habjaim látva zsong a képzeleted,
vihar cibál, és békéről álmodom.
Az égbe kapaszkodva imádkozom,
A Nap, szivárvánnyal képembe nevet,
könnyeimmel csillapítom sebemet,
s könnyű szél párájával táplálkozom.
Felhő vagyok, az illatodat szívom
magamba, hogy testemben érezzelek.
Szép kerteden esőmmel frissitgetek,
s boldog arcodtól elszáll minden kínom.
2012 március 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése