Zongoralecke

A fal mint fakeretes üvegtégla,
a nyár nyugodtan dereng át rajta,
az asztal kerek díszes mihaszna,
fehér csipkét szőtt rá idő, a léha.

Nagy melegben ragadozó növények,
jelzik a több dimenziós szépséget,
sarokban zongora, és zongoraszék,
ott kicsi lány, gyűrt ruhája is zenél.

Tanár, mint rokokó trónoló dáma,
s kottája is rezdül, ha dirigálja
a szigor sziporkázó dúdolt dalát,
nincs szünet, s éli hangok pillanatát.


2012 február 23.

Munkácsi Mihály - Zongoralecke