Az út vége

Csókjaiddal sebeztél szép szavakkal bántottál,
s én savanyú szerelmes bosszút zúdítottam rád
görcseimbe ivódtak pergő pillantásaid
nem szóltál pedig tavasz volt harmadjára megint
egérszagú állomásokon poshadt lelkem sután
és megviselt az út vége mi hozzád vezetett mintegy
sikertelen "rehab" az amputált érzések után
még soká magam mellett éreztelek... gyűlöltelek...
és bántásból messziről szórtad rám aurádnak
hiányodból eredő konfetti giccses gondolatait...


2012 február 23.