Viasz szárnyakon

Mikor a Szerelem Diktátor nyomorgat,
nincs idő, nincs tér csak te magad vagy.
Beszűkült gondolatok közt a tettek
présként nyomják fizikai valós tested.
Mit nyersz az önbizalmon, ott veszíted
a józan ítéleten, s marad beszűkült feled.
A vér mint a győztes felrázott pezsgője
robban, s feszít eret, szívet pörget,
csúcson jársz mint a megpakolt gőzgépek.
Végtagjaid béklyójának még kéred
a győzedelmes ódát, és áldásokat.
Erőd százszoros, szárnyalsz magaslatokba,
mint az Ikarus, viasz szárnyakon a napba!


2012 február 24.