Új szelek szöknek

Új szelek szöknek, szenderülni,
s szűnni látszik a félelem-érzet.
Pikkelyes gondolataimat kaptam,
egy semmiből zúgó tört hangtól.
Zsíros pofonokkal vértezve vérzek
növekvő daganatot a mai miértekre.
A sötétben vissza-világító lélekgond,
mutatja utamat, látszólag virágzót.
Szemem lezárom nem hallok,
fülemet befogom nem látok,
beszélek, de nem hallják igémet.
A természet űz trükkös tréfát velem.
Nincs púpom, sánta sem vagyok,
cipelem múltam, rám nőtt nagyon.
Kapukba ütközik minden gondolatom,
tonnányi kulcsokkal, a zárral birkózom.

2012 február 24.