Szél vagyok,
a házak között fogócskázom,
felkapok egy papírt és repítem,
utánad fújom s te nekem nyújtod,
kezedben meg-sem áll, ellopom,
közben aranyló hajadba kapok,
mosolyod most más,
de elhessentem a gondolatot.
Játékra fogom, s fejembe húzom,
széles karimájú foltos kalapom.
A papírdarab megakad a bozóton,
megfagy minden, dérré válik leheletem,
egy levél s olvasom, azt írod itt hagytál,
és nem vagy többé az életem.
2012 február 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése