A márciust próbálom bebeszélni magamnak,
az időcsapda mint felvert tejszínhab, massza
nem enged lépni, kifolyok belőle talán holnap.
Órák, percek választanak el a jövőtől,
mely menekül előlem de egyszer az is eljön.
akkor köszön majd, és lezárja szemfedőm,
s talán akkor láthatom emlékeimet még egyszer,
azokat amikre már nem is emlékezem,
közben összetört oxigén szilánkok
torkomat, tüdőmet szabdalják,
és megszűnik az átok.
2012 február 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése