Szolgaság rab rácsait takarják
az égre festett fodros felhők.
A cellánk is mobil s szabad percek
szabad szavak, szabad félelmek
fedezik az életfogytiglanit.
Nagy Isten, nagy Testvér, nagy Megváltó,
- kinek melyik kevésbé ártó -,
terelgeti gondolataink nyáját,
így üljük le boldog büntetésünket,
csak már nem emlékszünk ítéletre.
Ha nincs is ítélet a bűn megmarad,
a halál gyors, idő pedig lassan halad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése