Zsebkendőnyi létem csomója csend,
bár apró fájdalom még forr odabent,
csücskeihez ér éber gyermekkorom,
szó szövetébe tüsszent alkonyom.
Kézzel hímzett óra dúdolva dadog,
a kopott monogram most is ragyog,
kockára vasalt ékek a diplomák,
s verítékem négyrét rejti a nyomát.
Mostanra moly eszi ezt a csillogót,
rest ránc fut, játszva a fáradt fogót,
varrás mentén még hirdeti az álmot,
szövete porrá hull, eltakar átkot.
Jótálláson túl még küzdő a lélek,
nem bántják szitkok, sem szent férgek,
s fogy a tárolt tudás, csönd csór cseppet,
talán még elővesznek s emlékeznek.
2012 október 26.
Dalszöveg: Zsebkendőnyi lét
Zsebkendőnyi létem, csomója csend
Bár apró fájdalom még forr odabent
Csücskeihez ér éber gyermekkorom
Szó szövetébe tüsszent alkonyom
Varrás mentén, még hirdeti az álmot
Bár szövete porrá hull, s eltakar átkot
Kockára vasalt ék minden állomás
Zsebkendőnyi csendben a végső vallomás
Kézzel hímzett, dísze dúdolva dadog
A kopott monogram most is ragyog
Kockára vasalt ékek a diplomák
S verítékem négyrét rejti a nyomát
Varrás mentén, még hirdeti az álmot
Bár szövete porrá hull, s eltakar átkot
Kockára vasalt ék minden állomás
Zsebkendőnyi csendben a végső vallomás
Mostanra moly, eszi ezt a csillogót
Rest ránc fut, játszva a fáradt fogót
Jótálláson túl még küzdő a lélek
Nem bántják szitkok, sem szent férgek
Fogy a tárolt tudás, csönd csór cseppet
Talán még elővesznek s emlékeznek
Zsebkendőnyi létem... csomója csend...
...még forr odabent, bennem
Fogy a tárolt tudás, csönd csór cseppet
Talán még elővesznek s emlékeznek.
Zsebkendőnyi létem... csomója csend... ˙´
...még forr odabent... (...még forr odabent...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése