2012. szeptember 21., péntek
Testünkre téve - Ránk romolva
Márványba faragott hitek, hatalmak,
csorba oszlop, véres kivont kardja,
mi elvesztette a bocsájtás hüvelyét,
issza időknek önelégült örömét.
Voltál égre-törő élő katedrális,
ellenfél még és ezerszer barát is,
Nyelvek csatájában küzdő testvér,
bukott bizalom, mind-mind egy istenér'.
Gyarló gyászban tikkad a temetetlen
holt hit, bő borzalom lelkiismeretben,
mindezt avatatlan kezek temetik el,
szépítve szót és bitóig botló embert.
Hiába a hős himnusz, a küzdő kéz,
mindig lesz, ki tudja mi jöhet még,
már köztünk él az önös lelketlen lakat,
mi ránk romolva, örökre zárva marad.
2012 szeptember 21.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése