Szüzességét szenvedő éji szerető,
csiklandós izmokat feszítő, szenvedő,
vénkisasszony, ez a hűsen hasztalan hold,
frigid frigye az égen feszületté holt.
Szegezve a föld szélére búsan táncol,
szerelmet csal fénye minden esti pártól,
Sejtelmes sóhajtását senki nem hallja,
csak a csend várja párját, mert az elhagyta.
Szenvedő színét látod, ha nem bújik el,
ahogyan teszed ha a fény nem érdekel,
Ne bújj magányba, kedves kínnal kent korong,
ragyogj éjszakánkra mindig, ha nem borong.
2012 július 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése