Csaba napján

Csaba napján a természet is feltámad,
még mindig tövestől tépné ki a fákat.
itt van közöttünk, itt fészkel a lelkünkben,
nem nyughat egyetlen becsületes szív sem.

Nézz fel, mind magasra nézz, szemükbe félsz
ki ellene szól, hallgattat, mégis remélsz.
Ott fenn, látnod kell a jövőnk, a szórt szele
elér minket, s vigasszal áld meg Istene.

Tépett szívet forraszt a remény hege,
hősök elfolyt vére századok betege,
fűben, fában, hegyben, jószágok vérében,
vissza vágyó élet, mi volt a térségen.


2012 július 6.