Te is látod? kifordult a világod,
mely színesben érzékel tégedet,
neked foto-negatív történeted,
Amíg az éjszaka rád félelmet vet,
addig a nappali sötétségben,
éled az életed, mert megtanultál,
szertelen hinned a vetített vakulást.
De a szemed lehunyva rád törhet
egy belső kérdés, kíntalan körzet,
melyben gyémánt csillagokon járó,
ismeretlennek szaporán szalutáló,
végtelen kínok tükrében fellegjáró,
kifordul hús és vért láttat korod,
de elhessented lógó látomásod,
csak álom mondod, s folytatod robotodat,
csillapítnak belső kínok, acélokat
hajlító megszokott ön-várad tettei.
A test csak vázad, melyben a kín tart,
és folytat mindent mit tenned tanultál,
s elfeledteti, mikor-mitől vakultál,
mert amit látsz csak az utad "enyésze",
részeg tudatod józanuló egésze.
2012 március 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése