Lassan magamat is bele mintázom,
mikor idő vesszejével bajlódom,
ujjaimmal velük kardként vívódom,
gyökeret eresztenek a kosáron.
Lassabban próbálom fonni az időm,
a hatalmam játszik vele oly bátran,
büntetésem önkorbács, ha hibáztam,
de csak kevesebb lett a szabadidőm.
Amíg megállítani igyekeztem,
addig elsuhant az futón felettem,
Maradtam én és az utolsó óra.
Ha az idő állt, rohantam vesztembe,
Mikor rohant, én vártam vezekelve,
s már nincs időm esőben egy tangóra.
2012 március 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése