A fák a kékes égből estek földre,
árva füvek várták őket itt lenn,
ágaskodva várva, kapták el mindet,
s hulló lombjaik ölték meg őket.
Földek is várták a lombos fákat ott,
törzsét, lombját mind befogadták,
és a fák a föld életét elmarták,
mert lelkük így ég felé vágyhatott.
A fű mit elvesz vissza is oldja,
csak ő maradt hűséges társa,
a földet festi tavaszi álmára,
de minden évben életét is ontja.
2012 március 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése