A szavak porba hullva
sikoltanak, mikor számból kiesve
gyilkolnak, mi jó tanácsnak indult,
akár a rab, hol a halálsoron sokat
látott falak, mire késői bánat
könnyei potyognak.
Ne féld, ne bánd az új
dolgainkat. A szavak a számból
mind lehullanak, a végtelen okosság
szakadékába, mély sikollyal
a végtelenbe zuhannak. majd a visszhang
szándékra talál, talán valaki, valahol
bólintana rá jól. Törékeny lélek, mely
edzetté válón, egyszer olyat alkot,
csak ámulhat a világ.
2012 március 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése