Ábránd

Ébredés zsebkendőjébe
törölt álmaink elvesznek,
mikor az eszmélet használt
kendőt lát csak s vet szemétbe.

A képzelet illékony, mint a virágillat,
veti vissza, és teszi tönkre imáinkat.
A varázslat bennünk van, nem parázs, csak éget
rúg mintha be nem tört csikó lenne a lélek.
Ábránd ismert, a többi ismeretlen részek.

Agyunk hevesen munkál,
s mindig a szív rokkan bele.
így elszáll az egyenlet,
mint tükörről a lehelet.

2012 március 5.