Talán elutazom

Ablakok nyitottságával hallgatódzom,
a testbeszéd suttogva szól szívemhez,
és úgy teszek, mintha nem is értenélek.
Kezeid azt hazudják, hogy már nem kellek,
s közben térdeid kiáltanak szerelmet.

Ajtó rések bátorságával szemléllek,
amíg a térben sóhajod hozzám vonod,
addig szapora lépted csak zordan zokog,
szemedben hevül a forró vágyakozás,
de némaságod a búcsúzót már elmondták.

Ezért hát kimondatlan gondolataimat,
s aurádtól kapott varázslataidat
beleteszem lélegzetem kofferébe,
s tán elutazom, angyal kíséretében,
a végtelen vágyak habzó tengeréhez.


2012 február 28.